Ma megnéztem egy filmet. Már láttam korábban, de nem emlékeztem rá, amíg fel nem tűnt az a jellegzetes jelenet a végén. Vicces, hogy körülbelül egy évvel ezelőttig rendelkeztem azzal a szuperképességgel: hogy ha már láttam egy filmet korábban, az első képkockákból meg tudtam mondani, melyik az. Valahogy ez már elhalványult. Talán azért, mert már...

Van egyfajta csend, amitől összerándul az ember gyomra – és van egy másik fajta is, amelyik úgy burkol be, mint egy pihe-puha meleg takaró. A másodikat egy sűrű zöld erdő mélyén találtam meg. Ott, ahol az ösvény alig látszott ki a lábam alól, és a fák előrehajoltak, mintha titkokat suttognának egymásnak. De abban a pillanatban, hogy közéjük léptem,...

Az elmúlt hetekben, miközben volt olyan nap, hogy nyolc-tíz órát töltöttem vonatozással az országon keresztül, váratlan leckét kaptam az időről és a türelemről. Először csak az utazási időket, az indulásokat és az érkezéseket számoltam; a külvilág elmosódott a múlt előtt, csak halvány hátteret biztosítva nyugtalan, gyakran feszült gondolataimnak....

Egy svéd tóban találom magam. Azt gondolná az ember, hogy a vízbe lépni annyit tesz, mint maga mögött hagyni a világot. De én mára úgy vélem, hogy ez az a pillanat, amikor közelebb lépsz önmagadhoz. Ez történt velem is egy csendes nyári napon, egy tó partján állva, amely mélyen megbújt a sűrű svéd erdőben.